Női Teremtőerő

Az alkotó női életért. Hogyan változtasd a Nőiséged életed erőforrásává, teremtőerejévé – Kismamáknak, Anyukáknak, Nőknek

Belső erőforrásaink 6. Visszatalálás a Természethez

Patak kanyargása, borostyán csavarodása, Isten kifürkészhetetlen útjai…

Ezt a bejegyzést tavaly kezdtem el írni, emlékezve egy csöndes nyugalmas hétvégére a Balaton déli partjához közel. Valahogy nem találtam meg hozzá a szavakat, itthon a gép előtt ülve. Most is itt ülök egy évvel később, de azóta egyre jobban elmélyült bennem az a tapasztalat, milyen fontos a testi és lelki egyensúlyom megőrzéséhez KAPCSOLÓDOM az AnyaTermészethez. Igen, mint valami örökké tápláló elvághatatlan kötelék. Valami húz felé.

Kérdés: Te hogyan kapcsolódsz a Természethez? Hogyan gondolkodsz róla? Magadra a természet részeként tekintesz? Tudatosítod ezt magadban, hogy a Víz, amit iszol, és ami a tested jelentős részét alkotja, a Levegő, amit szívsz, és amit kifújsz, a Föld, amin jársz, a Nap, ami melegít, ami a d-vitamint alakítja például benned, mind-mind alkotó elemeid?

Tegyél magadért! Gyakorold az apró dolgok észrevételét, írd föl magadnak, hogy mi volt a mai napon az a kis része, a Természetnek, amely megérintett, amelynek JELENLÉTET tudtál adni!

Ez kisgyerekes anyukaként egészen könnyen megvalósítható a mindennapokban, csak figyelni kell picit, hogyan teszik ezt a gyerekeink. Nem kell csillogó vizű folyó, friss hegyi levegő, vagy a tenger sós illata, ropogó erdei levelek a talpunk alatt.

Ezekhez mind kapcsolódhatunk, az aszfaltra gurult szelídgesztenyén, csigaházon vagy az úton kilapult békán keresztül. Igen, ez nem elírás! A gyerek így találkozik (jó esetben) először az elmúlással, a halállal, ami fontos része a körforgásnak. Ami megszületik az meg is hal, aztán újjászületik más alakban, más minőségben. Bővebben>> Ez is része a természetnek és az elmúlásnak, és a gyerekek sokkal könnyebben elfogadják, mint mi felnőttek.

Persze annál jobb minél zöldebb körülöttünk a tér 🙂 Ha van lehetőségünk egy parkban átölelni egy fát, leülni a fűbe, a Tisza-parton kagylót keresni. Ha időt tudunk szentelni a fának, a fűnek, a kagylónak, ha arról meditálunk, hogy ezekben az apró részeken keresztül megérezhetjük az egészet, akkor olyan élményben lesz részünk, amit talán egy erdőben túrázó ember, aki csak végig szalad a kilométereken nem él át.

Nyáron érdekes tapasztalatban volt részem. Az Everness Fesztiválon önkénteskedtem a MA-URI© sátorban, ahol az egyik reggeli szabad táncunkon a Balaton felé fordulva táncoltam egy MA-URI© táncot. Közben arra gondoltam, hogy a Balaton vize hogyan kapcsolódik össze az Új-Zéland körüli vizekkel, óceánnal. Megéreztem közben, hogy noha nagyon messzinek tűnik de EZ a víz és AZ a víz, ha csak a pára, a felhők vízcseppjein keresztül is, de kapcsolatban vannak egymással.

Ez igaz a fákra és a szélre, a napsütésre is, mindenre. Talán furcsa első hallásra, de ez a gondolat olyan nagy szabadságot adott nekem, hogy azóta is töltekezem belőle. Amikor kilépek az erkélyemre meglocsolni a virágaimat, arra gondolok, hogy ezek kapcsolnak össze engem a Természettel, egy erdei sétával, a világ bármely pontján csak el kell képzelnem. Ez nem azt jelenti, hogy elég mindent a fejünkben elrendezni, de egy csodálatos tapasztalathoz és jelenléthez ad kulcsot. A legtöbb stresszoldó és meditatív technika a JELENLÉTen alapszik. Ez a gondtalan gyerekek titka is. Sem a múlt, sem a jövő nem érdeki, csak a MOST. Ha minden nap csak 5 percet szentelek a növényeimnek, gondozva őket, és elmerengve természetes ciklusaikon, az közelebb hoz engem a saját ciklusaim megértéséhez, észleléséhez. Ha észreveszem és megértem, hogy egy virág nem hoz egész évben virágot (esetleg állandó tápoldattal), akkor nem várom el magamtól, hogy az év minden napján ugyan olyan kiválóan teljesítsek.

Ha tisztelem és észreveszem a Természet ciklusát, a tavaszi friss zöld hajtásokat, finom illatos virágzást, a nyári virágzást és terméseket, az őszi szüretet és betakarítást, s ezek után az intenzív állapot után elfogadom a levelek őszi sárgulását, lehullását, és a megújulást előkészítő téli behúzódást, pihenést, akkor közelebb jutottam ahhoz, hogy ilyen tisztelettel és megértéssel legyek magam, a családom és a környezetem ciklikus természete iránt.

Természet és a női ciklus összefüggéseiről: >> Téli depresszió csodái>> A témáról bővebben olvashatsz még a Női ciklus, női, tapasztalat és női fájdalom, valamint a Női ciklus, női tapasztalat és az öröm és a Női ciklus ár-apályai írásaimban.

A tapasztalatainkat a kultúránk, hagyományok, a családunk, neveltetésünk szemüvegén keresztül szemléljük (Bővebben: Női egészség és a kulturális átadás), amelyet időnként érdemes felülírni, ha meg akarunk oldani egy problémát.

Ismétlés 🙂

Kérdés: Te hogyan kapcsolódsz a Természethez? Hogyan gondolkodsz róla? Magadra a természet részeként tekintesz? Tudatosítod ezt magadban, hogy a Víz, amit iszol, és ami a tested jelentős részét alkotja, a Levegő, amit szívsz, és amit kifújsz, a Föld, amin jársz, a Nap, ami melegít, ami a d-vitamint alakítja például benned, mind-mind alkotó elemeid?

Tegyél magadért! Gyakorold az apró dolgok észrevételét, írd föl magadnak, hogy mi volt a mai napon az a kis része, a Természetnek, amely megérintett, amelynek JELENLÉTET tudtál adni!

Kívánom, hogy a Belső Napod felragyogjon!

S ha szeretnéd megismerni a női lét ciklusait a női archetípusok szemszögén kereztül, akkor itt kérheted az erről szóló minikurzust.

 

Email*
Név*
Ajándék anyag és hírlevél küldését kérem,az Adatkezelési tájékoztatót elfogadom**

Categories: Belső erőforrásaink, Ciklikusság, KözÉpPont visszaszerzése, Menstruáció

Tags: , , , ,

1 reply

Trackbacks

  1. Női teremtőerőd 2020 Adventi Kalendáriuma (Avalon ködbe vész – film és könyvajánló) | Női Teremtőerő

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .