Szeretném megmutatni neked, hogy a kultúránk által téli depressziónak nevezett, negatív és abnormálisnak bélyegzett állapot, valójában egy természetes és szükséges fázisa lenne az életünknek.Az évkörben a tél a befejezés, és lezárás fázisa, amikor nem új dolgokat indítunk, találunk ki, hanem lezárunk és elengedünk, hogy helyet adjunk az újnak.
Amint télbe fordul az idő, és az aktivitást, növekvést jelentő napsütés csökkenésével beáll a hideg, a természet összehúzódik, az állatok is téli szállást vackot keresnek, ahova behúzódva várják az első tavaszi napsugarakat. A föld is megpihen, megpihennek, készülődnek benne a magok, amik majd februárban kezdenek mocorogni és kibújni a talaj fölé. Egyedül az ember nem pihen, nem igazodik az év természetes ciklusához, nem használja ki az abban rejlő lehetőségeket. A természet ritmusa és a mi ritmusunk közötti diszharmónia az egyik oka annak, hogy betegségként éljük meg a téli DEPRESSZIÓT.
Az évnek e szakasza, ami novemberrel kezdődik, majd januárral végződik, a szép átmenet időszaka, amely a halál/újjászületés energiáit mozgatja meg bennünk. A halál, vagy elmúlás olyannyira tabu a társadalmunkban, hogy nehezen tudjuk a pozitívumait elfogadni, meglátni. Még ha nem is egy szerettünk, vagy a saját halálunk a téma, hanem egy bennünk munkáló érzés vagy dolog haláláról beszélünk, nagy kihívás az elengedés, lezárás, újjáépítés/ újjászületés. Ahol nincs elengedés, ott nincs helye az újnak, az újjászületésnek, új dolgok felépítésének. Gondoljunk csak a tavaszi és az őszi nagytakarítás rituáléjára, amely a fizikai szinten jeleníti meg azt, amit gondolataink és érzelmeink síkján is érdemes megtennünk mentális egészségünk érdekében.
Te megteszed? Én nemrégen kezdtem megérezni ezeknek a nagytakarításoknak a lelki aspektusait. Amit talán mindannyian ismerünk, az a menstruációnk előtti napok takarítási kényszere. A szülés közeledtével a kismamák általában ellenállhatatlan késztetést éreznek a takarítás, függöny mosás, esetenként falfestés iránt, pedig napokkal korábban is már kényelmetlen volt minden aktivitás számukra.
Fizikai környezetünk megtisztítására sok figyelmet fordítunk, de vajon vannak-e eszközeink, hagyományaink a mentális és lelki megtisztulásra? Szentelünk-e időt a tudatos befelé fordulásra, tudatos elmélyedésre? Ha nem tudatosan tesszük ezt, akkor is megtörténik: ‘befordulunk’, ahogy mondani szokták.
A tanulásnak is van egy elmélyült fázisa, amikor a kezdeti, sokféle információ beáramlása után, válogatunk, megrostáljuk amink van, és csak azt tartjuk meg, ami fontos és értékes. Ezt átszűrjük magunkon, hogy valami új, valami saját szülessen belőle. Legalábbis ez lenne az ideális tanulási folyamat. Az iskolában megszokott, ránk erőltetett tanulási kultúránk, nem támogatja a tanulásnak ezt az elmélyült fázisát, sajnos legtöbbször még az egyetemen sem. A végső lépésekhez nem jutunk el így az élet iskolájában sem. Elengedés, lezárás, újjáépítés/ újjászületés. Nem rostáljuk meg a tapasztalatainkat, nem dobjuk ki, engedjük el, ami már nem szolgál bennünket, hogy becses hely maradjon a rostán fennakadt értékeknek.
Talán legszemléletesebb párhuzam az év természetes ciklusa és a menstruációs ciklusunk között vonható. Az új ciklus első napjai – a vérzésünk megindulása – előtti időszakban, szintén sokan érezzük levertnek, frusztráltnak, kicsit depressziósnak magunkat. Ezt PMS-nek (premenstruációs szindrómának) nevezik, amit a ciklusunkat szabályozó hormonszintek változásával magyaráznak. Születtek erre olyan magyarázatok is, amelyek táplálkozási, tápanyaghiányban (pl. omega-3) nevezi meg a PMS megjelenését. A hormonszintünk természetes ciklikus ingadozása teljesen természetes dolog a ciklusunk során, tehát az nem lehet „betegség” oka, hiszen természetes dolog. Erről részletesen itt olvashatsz.
Az év (az évkör több népi hagyományban is februárral kezdődik) utolsó heteiben, hónapjaiban és a ciklusunk utolsó napjaiban valami hasonló dolog történik. A menstruációs ciklusunk utolsó napjaiban testünk és lelkünk érezi, hogy valamit itt el kell majd engednünk. Nem egy új élet indul be bennünk, hanem el kell engednünk a meg nem termékenyült petesejtünket. Vérezni kezdünk. Méhünk eme tisztulási képessége, a női test bölcsessége. Az elengedés és újjászületés képessége a természet ajándéka a nő számára, amelynek tudatos megélése, megünneplése, képes megmutatni nekünk az utat lelkünk tisztulási folyamataihoz.
Categories: Belső erőforrásaink, KözÉpPont visszaszerzése, Menstruáció, Női Teremtőerő
Tags: belső ritmus, menstruáció, téli depresszió
4 replies ›
Trackbacks
- adventi kelndárium | Női Teremtőerő
- Ott van veled a Táltos Paripád, az a roskadozó ló, aminek parazsat kellene adnod | Női Teremtőerő
- Belső erőforrás 6. Vissza a Természetbe | Női Teremtőerő
- Tavaszváró NTK 5. - Tavaszi fáradság gyötör? Elindulás és új kezdet (hanganyag). » Női Teremtőerő
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .