– Hogyan adjam úgy át magam, hogy ne vesszek bele egy kapcsolatba? – Teszem fel a kérdést időről-időre?
Nézzük most ezt a női archetípusok bölcsességén keresztül:
Igaz ez a gyermekemmel, a férjemmel, az anyámmal és apámmal, a munkámmal való kapcsolatomra, és egyáltalán bármiféle kapcsolódásra, kötődésre.
Édesanyánk pocakjában még egészen egyek vagyunk vele. A születés maga és a köldökzsinór elvágása egy nagy lépés az egységből a saját magunk egysége felé. Kezdetben nagyon erős ez az összefonódás anya és gyermeke között. A születéssel a testhatáraink elkülönültek, és szépen lassan fokozatosan napról-napra tanuljuk meg azt, hogy érzéseinket is elkülönítsük az édesanyánkétól. Erre egy nagyon bölcs rendszert alakított ki a természet. Csecsemő kötődésének és érzelmi fejlődésének kutatásaiból tudjuk (lásd: http://www.c3.hu/scripta/thalassa/98/1/4gerg.htm), hogy az édesanya arca más módon jelzi vissza a baba érzelmeit, mint a saját maga érzelmeit. Az édesanya, amikor a baba érzelmeit (ami az adott helyzetnek megfelel pl. öröm, fájdalom, szomorúság, ijedség stb..) tükrözi vissza, akkor ez az érzelem tükrözés ún. jelölt módon (túlzó módon) jelenik meg az arcán. Ez különbözik attól, mint amikor a saját érzelmeit jelennek meg az arcán. A kisbaba veleszületetten érzékeny az édesanyja arcán megjelenő ún. jelölt, eltúlzó kifejezéseknek a felismerésére. Így tanulja meg a kisbaba az érzelmeit elkülöníteni egymástól (pl. öröm, harag, szomorúság, stb…), és aztán majd a saját érzelmeit taulja meg elkülöníteni az édesanyjáétól. Ez a folyamat része az Én határainak felépítésében. Aztán egy szép napon, azt mondja, hogy „Én”, meg hogy „Enyém”, és ezzel egy újabb lépcsőfokot lépett előre.
Amint az összefonódás megszűnik a születéssel, átadja a helyét a kötődésnek (a kötődés bizonyos szinten persze már előtte is megvolt a pocakban), amely szépen fokozatosan alakul ki, aztán szépen fokozatosan enged nagyobb és nagyobb eltávolodást anya és gyermeke között. Mivel a kötődés és elengedés kétoldalú, nem csak a gyermeket érinti az édesanya egy ideig olyan helyzetbe kerül, amikor szinte teljesen átadja magát a gyermekének. Amikor néha nem tudjuk, hogy kik is vagyunk és hol és miért? Hol van a határa az odaadásnak, és hol kell meghúzni, illetve visszaszerezni a határaimat, meghúzva ezzel a gyermekemnek is a határt :).
Anya archetípusáról itt olvashatsz(HANGANYAGGAL): https://www.noiteremtoero.hu/anya-szuletik-elengedes-es-onfeladas/
Ugyan ez igaz minden más kapcsolatunkra is. Különösen igaz ez a szerelmi kapcsolatra, amely az elején lehet óvatos tapogatózás, egymás határainak szigorú megtartásával, vagy hatalmas nagy egybeolvadás, amibe szinte beleveszel – hogy csak a két végletet említsem. Egyik végletben sem jó élni sokig. A kettő közötti aranyközéputat jó megtalálni, amikor úgy adod át magadat a másiknak, hogy közben megtartod önmagad határait is. Ehhez szépen leírt lépcsők vezetnek minket nőket, amelyek szépen megfogalmazódnak az archetípikus mintáinkban, korszakainkban.
Nézzük most a kötődést és önállóságot a női archetípusok bölcsességén keresztül:
A Lányt, aki még erős és intuitív kapcsolatban van legbensőbb önmagával, még nem zavarják meg a serdülőkori hormonjai, és a társadalmi elvárások. Még egységben érez, gondolkodik, mozdul és cselekszik saját lényegével. Még nincs szüksége belső párbeszédre, mert egységben van önmagával.
A Szűz még saját függetlenedéséért küzd. Ennek az archetípusnak a leckéje a függetlenedésre törekvés és a függetlenséggel együtt érkező felelősség konfliktusának megoldása, egyensúlyba hozása. A Lányra jellemző védettség, szülői/autoritás után, a saját autonómiáját találja meg. Ehhez képest a Vértestvér időszakában egy nő, a Lány és a Szűz leckéinek kiteljesedéseként, már az „elfogadom magam, ahogy vagyok”, és az „elfogadlak, ahogy vagy” leckéjét éli. A függetlenedés után az újrakapcsolódás képességét kell megtalálnia a Vértestvérnek, közösséget vállalva egy másik nővel, testvérrel.
Annak érdekében, hogy jól tudjunk KAPCSOLÓDNI egy másik emberhez gyakorolnunk, keresgélnünk kell önkifejezés és megjelenés terén.
A Szerető (Szerelmes nő) archetípusának kihívása, a Vértestvér időszakában megtanult „elfogadlak ahogy vagy” élményének áttranszformálása a férfi és a női minőségek egyesítésébe. Az életkörnek ezen a pontján a két minőség egyesítése fizikai szinten is megtörténik, amely később majd alapjául szolgál a Varázslónő alkímiájához. A férfi és női nézőpontok egyesítése. Ez a párkeresés időszaka egy nő életében. Ekkor tapasztalja meg a nő, hogyan tudja megtartani a férfi energia és a női energia egyensúlyát a párkapcsolatban. Ez az archetípus van legkevésbé korhoz kötve. Sőt, még párkapcsolat sem szükséges hozzá. Egy nő a munkájával szemben is viselkedhet Szeretőként, minden idejét, energiáját, alkotó tüzét annak szentelve.
A Szerető (Szerelmes nő) számára az a kihívás, hogyan adjon úgy, hogy megtartja közben a HATÁRAIT. Hogyan adja át, adja oda magát úgy, hogy ő maga ne vesszen el, bele a kapcsolatba. Ehhez erős önbecsülésre, és önértékelésre van szükség. Ez a gondoskodás időszaka, amely a másról való gondoskodás mellett az önmagamról való gondoskodás fontosságát hordozza.
A többi archetípusról még itt: olvashatsz: https://www.noiteremtoero.hu/belso-eroforrasaink-1-noi-let-13-archetipusa/
Anya archetípusa (HANGANYAGGAL): https://www.noiteremtoero.hu/anya-szuletik-elengedes-es-onfeladas/
Az ajándék miniurzus (írott és hangzóanyag) az archehítpusokról itt kérheted:
[wysija_form id=”4″]
- Mocorog a mag a földben, bennem pedig az éves terveim.
- Beszélgess a testeddel! Így készülj a várandósságra, szülésre, szoptatásra!
Categories: Anya, Archetípusok, KözÉpPont visszaszerzése, Szülés
Tags: belső egyensúly, belső erő, belső erőforrás, középpont, női archetípusok, női minták, szülés
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.