Megtartani az esszenciát, a lényeget!
Engedni, ami változékony, aminek a természete a létmódja a változás, átalakulás.
Könnyű ezt leírni, de hogyan tudom eldönteni, hogy mi az, amit meg akarok tartani, és mi az, amit engedek megváltozni? A csipkebogyó valaha gyönyörűséges vadrózsa volt, de engedte, hogy lehulljanak a szirmai, és így csodálatos esszenciává tudott válni. Tömény C-vitaminná :), bölcsességé, amely megtartja magát a téli fagyok idején is.
Tegnap érdekes dolgot tapasztaltam meg a megtartással kapcsolatban. Új délutáni időpontban hirdettem meg a Női Teremtőerő Táncot, és erre a második alkalomra én voltam az egyetlen, aki elment :). Így hát MEGTARTOTTAM MAGAMNAK. Nem abban az értelemben, ahogy egy titkot tartasz meg magadnak, visszatartva azt más füle, szeme elől, hanem inkább úgy mondanám: MEGTARTOTTAM MAGAMAT. A meghirdetett fókusza a táncnak, amúgy is a MEGTARTÁS volt 🙂
Az új termünk tele van tükörrel, és önkéntelenül figyeli az ember benne a mozdulatait. Egy idő után éreztem, hogy nem tudok úgy kapcsolódni magamhoz, belső érzeteimhez, mert állandóan azt figyelem, hogy milyen kívülről a mozgásom, mozdulatom. Pedig nagyon igyekeztem beleélni magamat, átélni, hogy én bizony most ráhangolódok arra, hogy mi az, amit meg kell tartanom, és mi az amit el kell engednem.
Nem sok idő kellett hozzá, hogy fölfedezzem, milyen nehéz elmélyedni magamban, ha állandóan visszatükröződöm valamelyik fali tükörben. Akárhogy fordultam, mindig beleütköztem egy tükörbe. Egy darabig szórakoztató volt, nézi a hullámzó mozgásomat, a könnyedséget, a nehézkességet, épp azt, amire fókuszáltam. Egy idő után viszont üresnek éreztem, és nem kaptam válaszokat a testemtől. Be kellett hunynom a szememet, vagy résnyire nyitva hagyni. Egy pontra kellett hunyorítanom ahhoz, hogy elkezdjem meghallani belső válaszaimat, és megérezzem belülről egy-egy mozdulat valódi jelentőségét.
Megéreztem valamit abból, mit is jelenthet a Pál apostol levelének részlete, amelyet a Korinthusbeliekhez írt „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre;” (Korinthusbeliekhez írt I. levél 13. rész).
Bármerre tekintünk, mindenhol mi magunk tükröződünk, abban amire rápillantunk. Azzal, hogy értékelünk, megítélünk, hogy nemcsak ránézünk dolgokra, hanem látjuk is valamilyennek őket. A befelé figyelés adománya, akkor ér bennünket, amikor behúzódunk barlangunkba, és nem a tükröződések által akarunk a világban tájékozódni. Önmagunkról nem képet akarunk alkotni, hanem kapcsolatban akarunk lenni önmagunkkal, a lelkünkkel, a maradandó esszenciával. Az esszenciával, amely maga nem, csak a megjelenési módja változik.
Kedves Útitársam!
Olvasgass, keresgélj tovább nálam, nézd meg Jó helyen jársz-e? és, ha úgy találod, szívesen értesülnél első kézből
- friss bejegyzéseimről, ajándék hanganyagaimról:
http://
- programjaimról, kedvezményes oktatási anyagaimról és kineziológiával egybekötött életvezetési tanácsadásról: töltsd ki az alábbi formanyomtatványt és máris kapcsolatban leszünk.
Szép és izgalmas önismereti utat és Női Teremtőerőben gazdag napokat kívánok neked!
[wysija_form id=”6″]
Categories: Belső erőforrásaink, Célok, érthető kommunikáció, KözÉpPont visszaszerzése, Női Teremtőerő, NŐI TEREMTŐERŐ TÁNC
Tags: belső egyensúly, célok, Középpont visszaszerzése, NŐI TEREMTŐERŐ TÁNC, szorongás csökkentés
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .